Jandy Nelson: Az ég a földig ér

10. oldal: Mégis hogyan lehet párhuzamot vonni egy ember és egy gyom között?
13. oldal: Fogadjunk, hogy Joe-val fog összejönni.
*szörnyű előérzet, hogy ez a könyv borzalmas lesz*
17. oldal: És már meg is akarja csókolni. Jól olvastátok, 4 (4!) oldal telt el a megismerése óta.
34. oldal: Oké, nem bírom tovább, feladom. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, szia...

Író: Jandy Nelson

Cím: Az ég a földig ér

Kiadó: Móra :'(

Megjelenés: 2010

Ha a könyvre gondolok, valahogy automatikusan a 2 részre bomlik a fejemben. Olyan, mintha az első után az író elment volna valami "Tanuljunk meg írni!" tanfolyamra, de arra már nem volt ideje, hogy újraírja az elsőt. Tudok én olyan könyvet, ami hasonló tematikára épül, de sokkal jobban van megírva: méghozzá Szaszkó Gabriella Maradj velem-je. Mondjuk, lehet, hogy illetlenség ehhez a vacak könyvhöz hasonlítani.
A bevezetőt mellesleg pontosan akkor írtam, amikor olvastam, mert valami annyira feldühített, hogy nem voltam képes tovább olvasni. Ez a valami pedig Toby és Lennie viszonylag khm, khm sajátosnak mondható kapcsolata. Túl... nem is tudom. Durván volt leírva. A regény második felében végre megtudjuk az indokokat, és Len még meg is próbálja feldolgozni a nővére halálát. Kb. ekkor kezdtem el vele szimpatizálni. Az elhagyott üzenetei az elején idegesítettek, de elismerem, jó ötlet volt. Általuk kicsit belepillanthatunk Bailey és a húga múltjába, életébe, gondolataiba.
Viszont térjünk vissza az elejére: főszereplőnk ugyanis nem bánt túl kedvesen a szerintem legjobb szereplőkkel: értsd úgy, hogy senkivel. Dagi bácsi és a nagyi voltak a lehetőségekhez mérten a "legéletvidámabb" nyelvújítás karakterek, bár Dagi lehet csak azért, mert folyton drogozott. Ennek ellenére bírtam, ami nem szokott sűrűn előfordulni az ilyen alakoknál. Azért hogy már ötször vált el, és a hatodik esküvőjére készül, nem semmi... :D Joe is szimpatikus volt a maga 24/4-es vigyorgásával, és hogy egyáltalán nem volt nyálas. (irónia.)
Legalább nem épült sémára a könyv... annyira. 19 évesen, minden előzmény nélkül, makkegészségnek örvendve összeesni holtan. Kicsit sántít nekem, bár lehet, hogy ez a műveletlenségemnek tudható be.
Amit úgy érzem, kihagytak a regényből, az Len és Bailey anyjának hazatérése. Tekintve, hogy nem sorozat, ez a szál lezáratlanul maradt, ami bosszant. Megnéztem az angol lapját is Molyon, de nincs. Viszont meglepett, hogy hányszor kiadták újra.
Akkor összegezzünk. Az első rész egy borzalmas, olvashatatlan valami, amit nem vennék a kezembe még egyszer, csak ha öngyilkosságra készülnék. A gyász még hitelesen is van leírva, de a cselekedetek olyanok, mintha Dagi egy önfeledtebb pillanatában írta volna. Értsd, drogozott. A második rész, ha fogalmazhatunk így, sokkal szebben volt leírva, már nem hittünk foltos levelekben, és elkezdtük feldolgozni Bails halálát. A nagyi drága kicsit bedilizett, de alapjáraton nem volt semmi baj, a szerelmi szálat kivéve, amit nem írok le, mivel nem akarok spoilerezni.

Kedvenc szereplők:
Dagi, nagyi, a Fontaine-család, Sarah... bírom a boldog szereplőket... xD

Kedvenc idézetek:
"– Anyám hippi volt. Végül is Észak-Kalifornia északi részén vagyunk, a zakkantak birodalmának határán. Tizenegyedikben például volt egy lány az osztályunkban, akit Villanynak hívtak, egy srác, akit Varázsbusznak, továbbá végtelen számú virág: Tulipán, Begónia és Pipacs – és ezek mind a szülőktől kapott hivatalos nevek."

"-Most viccelsz? Betörsz a magányomba, aztán meg nekiállsz kunyerálni? Neked nem volt gyerekszobád?"

"– Mi van, Lennie? Mi történt?
– Azt hiszem, szerelmes vagyok.
Alighogy kimondtam, máris ég az arcom a szégyentől. Elvileg gyászolnom kéne, nem szerelmesnek lennem. Hogy a többi dologról, amit műveltem, ne is beszéljünk.
– Micsodaaaaaaaaaaaaa? Hát ez egyszerűen eszméletlenül hihetetlen! Ezer tomboló tehén, Lennie! Ezer tomboló tehén!"

Összegezve:

Igazságosan a fele csillagot kapja meg, ahogy a részek tetszettek nekem. Így tehát ez

csillag.