Tavi Kata: Szívkeringő (Sulijegyzetek 4.)

Őszintén kíváncsi voltam, hogyan fogja lezárni az írónő a sorozatot. Röviden: zseniálisan. Nem lőtte el azokat a klisés elemeket, amikre vártam, egy szép lezárást kapott a sorozat. Nem volt pörgős a cselekmény, de ez jó is volt így. A szereplőknek végre benőtt a fejük lágya, úgy-ahogy éretten viselkedtek már ebben a részben. Nagyon gyorsan ki tudtam olvasni a könyvet, csak kábé 10 oldallal a vége előtt kaptam észbe, hogy "hoppá, ne már, hogy hamarosan vége". Nem tudom, mi lesz velem, ha az Ambrózy-t is befejezem...

Írta: Tavi Kata

Cím: Szívkeringő

Megjelenés: 2017

Kiadó: Könyvmolyképző

Moly

Kezdjük azokkal, amik furcsák voltak számomra, ezek pedig a fejezetek. Ami persze megint a saját baromságomból fakadt. Néha ugyanis fel kellett pillantanom a könyvből, amolyan hogy lehet ez a karakter annyira idióta, hogy két fejezettel előbb felfedi az egész titkot, aztán meg csodálkozik? Aztán  persze rájöttem, hogy az egy másik szereplő volt. Huppsz.

A Márk szemszögében írt fejezetet az elején kicsit erőltetettnek találtam, meg meg is kavarodtam. Lásd előbb. Végül úgy-ahogy megbarátkoztam vele és Flórával is, ők voltak talán... nem tudom. Unszimpatikusak még nem, de idegesítőek.

Ami már a 10. oldalon feltűnt, annak ellenére, hogy ez a 4. rész, csak most eszmélek rá az Lilla kis csapatának a sokszínűsége. Nem annyira tolta az arcomba, mint a Szent Johannában, hogy "márpedig te most bugyuta vagy és emós, a másik nagyzoló és zseni", stb. Egyszerűen a jellemük olyan volt, mintha besorolták volna őket a Roxfortba. Külsőleg nem sokban különböztek, belül annál inkább.

A cselekmény tetszett, pont jó volt egy befejező részhez, elvarrta a szálakat és megmagyarázott mindent, amire kíváncsi voltam, a párokat összehozta/szétszedte, végig meglepő tudott maradni.

Most néztem meg, hogy a Nyitótánc volt az írónő első regénye. Igazából ez fel sem tűnt, kidolgozottak voltak a szereplők, nem egy tulajdonságra építette fel az összes karaktert. Kíváncsi leszek a következő könyveire is, amennyiben nem fantasy lesz. Nagyon remélem.

Kedvenc szereplő

Lillát is nagyon szerettem, de a fejlődni... hát, nem nagyon fejlődött a regény alatt, szóval a választásom Flórára esett. Ő volt az a szereplő, akitől a falat kapartam, de a végére egy (ha kiegyensúlyozott nem is) aranyos lány lett. Vele kapcsolatban a Robi-sztorit nem nagyon értettem, de lehet, hogy csak átsiklottam felette.

Borító

Ennél a könyvnél nem bírtam ki, hogy ne beszéljek a borítóról. Első pillantásra nagyon tetszett ez a rózsaszín-zöld kombó, valamint a cím betűtípusa. Ezt, mondjuk, még most is imádom. Hogy mi akkor vele a bajom? Mondjuk, hogy a férfi főszereplőt, Krisztiánt egy tippre 26 éves fiúnak állították be, ahogy ez eddig is sikerült. Talán a 3. rész külsején hoztak össze valamit, ami már közelített hozzá.

Ez nekem ért

csillagot, és ezt az egész sorozatra értem. Hiányozni fognak Lilláék, szóval valaki nem szeretne esetleg fancicet írni? Megköszönném :D 

Bye! ^^